Kedves Blogolvasók!
Új tanítványom van, egy nagyon kedves líbiai hölgy, és kijárok hozzájuk tanítani. Szerencsére csak egy ugrás a Katedrától, úgyhogy igazán nem nagy fáradság elmenni hozzájuk, és a kislányuk nagyon édes! (Yoli, mert Yolanda, - amikor szólítják, mindig azt hiszem, hogy nekem szólnak...Joli vagy Juli..majdnem ugyanaz :)).
Közvetítőnyelv nélkül tanítok, ami nekem nagyon tetszik. A tanítványom nem nagyon beszél angolul, és kérték is, hogy nyugodtan tanuljunk csak magyarul, nem lesz gond. Az olvasás kicsit nehezen megy, de az írás már egyre jobban! Így sok képpel dolgozom, ezért is tettem fel ide a blogra a -ban/-ben toldalékot illusztráló macskás képsorozatot. Elsőként az a legfontosabb, hogy megértse ezt a ragot, és a jelentését.
Az a tapasztalatom, hogy akinek nehezen megy az olvasás, annak túl nagy kihívás egy akár 8 soros szöveg elolvasása. Én is nagyon szeretném megvalósítani a szövegen keresztül tanítás módszerét, de egyre inkább úgy érzem, hogy itt is a fokozatosságot kell követni. Ha sikerül is nagy nehezen elolvasni a szöveget, az értelem elsikkad, a diák csak a kiejtésre koncentrál. A gyorsan tanuló diákokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy náluk is érvényes a fokozatosság elve. Az elején nekik sem szeretnék odaadni egy 8 soros szöveget. Nem motiválja őket, hogy egy tökéletesen ismeretlen nyelven írt hosszú szöveget el kell olvasni, ráadásul hangosan, a többiek előtt. Persze néhány óra után már elő lehet hozakodni egyre hosszabb, összetettebb szövegekkel. De mint tudjuk, a 2 soros párbeszéd is szöveg, és mindennapi kommunikációnk során is szövegekben beszélünk, úgyhogy egy "- Szia! Hogy vagy? - Sajnos nem jól, beteg vagyok. - Sajnálom. Jobbulást!" párbeszéd is szövegnek minősül.
Az viszont nem jó, ha leragadunk ennél a szintnél, és csak ilyen rövid dialógusokat használunk. Minél többféle szövegtípus az előnyös, ahogy haladunk!
Tehát: kommunikatív funkció, életszerűség, fokozatosság = motiválás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése