Elérkeztem az első igazi, teljes, teljesen munkamentes, hosszú őszi szünetemhez! Ma kezdődött és jövő vasárnapig tart. :) Szünet van az iskolában, az egyetemen is, a magánóráimmal pedig én tartok szünetet. Most nem dolgozom nyelviskolában, úgyhogy tényleg teljesen szabad vagyok. Na jó, van mit csinálnom, illetve elkezdtem írni egy listát, hogy mit szeretnék csinálni, mert mostanában elég kevés szabadidőm van. Ma már például elkezdtem a lakás őszi dekorolását, ami az első programpont, illetve megnéztem a downton abbey új évadának első részét. :)
A múltkori előadás egész jól sikerült, már biztosabbnak éreztem magam és a kutatásomat is, mint például legutóbb, a Generációk nyelve konferencián. Örülök, hogy sikerült folytatnom a kutatást, és lettek új ötleteim is hozzá. Jó volt látni, hogy ki mivel foglalkozik, és milyen mélységben tud foglalkozni a témájával. Én úgy érzem, lehetne mélyebben is, de az időmhöz képest, azt hiszem, majdnem mindent megteszek, amit tudok. Most a doktori órák is elkezdődtek, érdekesek és hasznosak is, van értelme munka után még oda is beülni.
Az iskolába kezdek egyre jobban beilleszkedni! Nagyon szeretem, jól érzem magam, a gyerekekkel is egyre jobban kijövök. Nagyon sok a feladat, a tanítás mellett annyi mindennel kell foglalkozni, hogy erre nem is számítottam. Igaz, én félállásban vagyok, de így is sok mindent megcsinálok, mert azért szeretnék részt venni az iskola életében, nem csak meg akarom tartani az óráimat. És persze vannak dolgok, amiket mindenkinek meg kell csinálni.
Most lesznek majd új feladat is, ami elég nagy kihívás lesz, de erről majd később.
A fegyelmezéssel azért még van egy-két probléma időnként, annyira nem vagyok hozzászokva, hogy szükség van erre, hogy ez elején nagyon nehéz volt. Meg a haladási tempó is más, mint a felnőtteknél, sokkal lassabb, sokkal több gyakorlás és ismétlés kell, de azt hiszem, itt hosszabb távra kell tervezni, jobban meg kell alapozni a tanulást. A kínai csoportban például a kiejtés kulcsfontosságú, illetve a megszólalástól való félelem legyőzése. Persze vannak, akik nem félnek megszólalni, sőt. :D Például sajnos be kellett írnom életem első szaktanári figyelmeztetőjét is. Nem örülök neki, de nem volt más megoldás, azt hiszem.
Összességben mostanában ötszáz felé kell figyelnem, ami eléggé lefáraszt, de gondolom, majd hozzászokom. Egyébként az egyetemi Erasmus-csoportom nagyon ügyes idén, bár 18-an vannak, és mikor páros munka van, akkor elég nagy a hangerő, de gyorsan tanulnak, nagyon motiváltak, ügyesek, és alig beszélek angolul az órán. :) Idén előre összeállítottam a tananyagot, és kiosztottam nekik egyben, ez is sokat segít, több időnk is van, és a tervezés is könnyebb.
Szóval induljon a szünet!
